Spanyol munka

Több, mint 4 hónappal ezelőtt egy nagyon kecsegtetőnek hangzó ajánlatot kaptam, amelyet elfogadva kiutaztam 2000 km-re az otthonomtól, Barcelonába.
Az elmúlt 2,5 hónapot távol töltöttem a családomtól, barátnőmtől, barátaimtól, amely azért nem múlt el nyomtalanul. Nagyon sokszor gondoltam rájuk és fájt, hogy nem lehetek ott velük. A kapcsolatot az otthoniakkal mobiltelefonom segítségével tartottam, mert sajnos a beígért internet-kapcsolat még a mai napig sem valósult meg.

A fiaimat is márciusban láttam utoljára..............

Ez idő alatt azonban közel 50.000 km-t mentem a kamionnal amely azért nem kevés, mert sokan ennyit közel 3-4 év alatt tesznek meg. Kipróbáltam magam egy újabb szakmában, olyanban amelyről már nagyon régen álmodoztam. Mert minden gyermek álma, hogy hatalmas kamiont vezessen. Rengeteg élménnyel és tapasztalattal lettem gazdagabb. Sok helyen megfordultam franicaország területén, sok érdekes dolgot láttam. Megismertem egy másik országot, közlekedési-kultúrát.
A kint készült fényképeket azonban biztosan sokszor fogom nézegetni majd.

A munkáért kapott fizetésemből azonban félretenni nem sikerült nagyon, mert az itteni megélhetés és a lakbér elég sokat elvitt belőle.

Ezért úgy döntöttem, hogy ezt a munkát feladva hazatérek és otthon fogok másik munkahelyet keresni. A hazautazás tervezett időpontja Pünkösd, június 1. lesz. A repülőjegyet a munkát ajánló ember segítségével az interneten keresztül rendeljünk meg. Némi felárért minden ruhám hazajut velem együtt, a kamionban csak a konzerv-készlet vége és egy rekesz, valamint a gáztűzhely és az edények maradnak. Ezen dolgaim a kamion - novemberben várható - hazaérkezésekor kerülnek vissza hozzám.

A reggeli lerakodás után visszatértünk szállásunkra, ahol egy kicsit pihentünk. 10,00-kor azonban ismét úton voltunk a kamionnal. Most nem szállítottunk semmit, hanem mosatni mentünk a járművet. A közel 2,5 hónapos eddigi fuvarozás közben eddig még nem volt erre idő. A mosatást egy közeli településen oldottuk meg, ahol géppel és kézzel varázsolták tisztára a teljes szerelvényt. Mindezért a műveletért 70,00 Eurot kellett fizetnünk !!!!!
Ezután már tényleg kezdetét vette a hosszú hétvége. Bevásárlás, főzés, tengerpart, pihenés, Forma-1. Ez volt a program, mert felrakodni legközelebb csak hétfőn fogunk.
Éa nekem akkor megkezdődik az utolsó hetem Spanyolországban !!!!!!!!!!!!!

Ezen a héten úgy terveztük, hogy végre tudunk 3-szor fordulni és lesz kilométerünk, amely majd fizetéskor jól fog jönni. Sajnos nem így lett. Csütörtökön ünnep volt Franciaországban, ami még nem lett volna probléma, mert akkor pont Spanyolban kellett volna pakolnunk, ám a pénteki napot a lerakó cég szabadnappá nyilvánította, így akkor sem fogadnak árút. Így tehát  szerdán megpakoltunk Pompeyben, majd nem kis forgalom közepette leautóztunk Polinyába és reggel 06,00-kor lerakodtunk.

A reggeli 05,30-as megérkezésünket követően megmelegítettük a pénteken elkészített levesünket, ami reggeliként szolgált. Ezután gyorsan lefeküdtünk, mert délután már indulni kellett franciaországba. Az ébresztőt 18,00-ra állítottuk és eléggé fáradtan ébredtünk. A lábunkban még mindíg érződött a tegnapi séta és elindulni nem sok kedvünk volt. Fáradságunkat legyőzve azonban indítottuk a kamiont és a szokásos tankolási megállót beiktatva megérkeztünk Pompey-be.

Ma a reggeli után /11,30/ elindultunk busszal barcába,hogy egy kis séta után a reptéren érdeklődjünk a haza úttal kapcsolatban. Kirándulásunk igen érdekesen alakult,miután leszáltunk a buszról megnéztük az utolsó vissza induló járat idejét és elindultunk a sétára. Nyelvtudásunk hiányossága miatt csak később derült ki,hogy a hétköznapi listát néztük és a szombati előbb elmegy. Sétánk közben kiderült,hogy barcelonában 90 éves az autózás történelme és ez alkalomból autószalont rendeztek.  A sok érdekesség és látnivaló közben teljesült egy régi vágyam:fotó a 2005-ben Rally-győztes Solberg SUBARU-val!!! Ezután folytattuk a túrát és egy helyi élelmiszerpiacot látogattunk meg. Itt van minden ami otthon is ami plussz az a még mozgó tengeri-herkentyűk és rengeteg tengeri hal. Tovább mentünk a sétálóutcákon sok helyi látnivalóval /pantomimesek,labdazsonglőrök,zenészek,stb/ találkoztunk majd elindultunk vissza a buszunkhoz ugyanis az idő észrevétlenűl elszaladt. A főcél a reptér nem fért bele időnkbe és a megállóban kiderült,hogy már buszunk sincs.Innen kezd érdekessé válni a történet.
Némi érdeklődés után megtudtuk,hogy van éjszakai járat,de meg kell keresnünk a megállót ami sikerült is. Az első járat 01,20-kor indul, de mégcsak 22,00 van. A megálló egy nagy téren volt ahol éppen a barca kupagyőzelmét kezdték ünnepelni,rengeteg szurkoló kicsik-nagyok mindenkin barca-mez és barca-zászló igazi fieszta hangulat. 1 óra magasságában azonban a rendőrök lezárták a környéket,hogy a népet hazatereljék ami már nem ment simán /kinek van kedve haza menni ünneplés közepette/így aztán láttunk roham rendőröket puskával és randalírozó szurkolókat. Ezek hatására a busz kerülő útvonalon járt amit későn tudtunk meg így megint lekéstük. Végül 05,30-ra sikerült haza érnünk bár ez sem volt sima ügy ugyanis eltévedt a buszsoför és az egyik utas terelte vissza a jó irányba/hihetetlen,de igaz/. Hát nemtudom mikor megyünk legközelebb gyalog barcába ?!

A reggeli megérkezés és lerakodás után, közölték velünk, hogy várakozzunk türelemmel a felrakodást illeetően és majd szólnak, ha lehet beállnunk a rampára. Aludtunk egyet és 11,30-kor ismét érdeklődtem, hogy mi a helyzet. Most már közölték, hogy melyik rampára állhatunk rá és megkezdenek pakolni minket. Miután a felső rampán végeztünk átálltunk az alsó rampára, ahol további raklapok kerültek fel a kamionra. Miután ezzel is végeztünk beálltunk a szokott parkolónkba és elmentünk bevásárolni. A vásárlás után főztünk egy kis húslevest és készítettünk bolognai spagettit. Majd belevetettük magunkat a hétvégébe.
 

Megérkeztünk a lerakó állomásra, ahol már megnyugodni látszottak az indulatok. Az eddig lezárt parkoló már nyitva volt és a tűz nyomait is próbálták folyamatosan eltüntetni. Reggel 06,00-ra érkeztünk meg, de csak 14,00 órakor kezdtek velünk foglalkozni, így addig tudtunk aludni egy jót a kamionban. A felrakodás és a szállítólevelek átvétele után már mehettünk is  Barcelona irányába.

Megérkeztünk szállásunkra és aludtunk egyet a saját ágyunkban. Reggel barátom elment felpakolni a szokott helyre, én pedig addig egy zöldségleves, sertéspörkölt ebédet készítettem. Miután közösen megkajáltunk elindultunk franciaországba.

A szállítmányunk egy céghez volt címezve, de két városban kellett lerakodni, mivel szállítólevelet is így kaptunk. A GPS segítségével megleltük mindkét helyszínt és délután 17,00 órakor már üresen gurultunk spanyolország felé.

A lerakodás helye nem volt teljesen biztos, amire megérkeztünk célállomásunkra. A bejáratnál kisebb csoportosulás álldogált és mellettük a nem régiben eloltott tűz nyomait lehetett látni. A bejárati sorompó teljesen megsemmisült és a cégtábla is erőssen megrongálódott, valamint a kerítés több pontján is tűzgyújtásra utaló nyomok voltak. A gyors lepakolás után megbeszéltük, hogy mivel még nem teljesen biztonságos a helyzet a felrakodásig egy közeli parkolóban leszünk. A parkolóba történő megérkezésnük után éppen egy kicsit pihentünk és már jött is a telefon, hogy Pompeyben újra felcsaptak a lángok és így itt felrakodás nem lesz. A következő fuvarfeladat miatt át kell mennünk Németországba. A Francia-Német határ melletti településre kellett autóznunk, de útközben olyan jégeső kapott el minket, hogy sebességünket  mérsékelni kellett a biztonságos közlekedés érdekében. Megérkeztünk a felrakó állomásra, ahol közölték, hogy melyik rampára kell állnunk és, hogy mikor rakodnak bennünket. Mivel a rakodás időpontja egy kissé távolinak tűnt, megvacsoráztunk és megnéztük a Convoj című kamionos filmet. Miutás a rakodással végeztek és a kötelező pihenő-időnk is letelt hajnali 03,00 órakor elindultunk vissza franciaországba.

A péntek délelőtti felrakodás után a hétvégén a Forma 1-es nagydíj eseményeit követtük nyomon a televízion és pihenéssel töltöttük az időt. Persze azért főztünk, mostunk és rendezgettük a hét alatt összegyűlt fényképeket is.

Az éjszakát végig autóztuk, így reggel 08,00 órára elértük a francia-luxemburgi határt. Azaz elértük volna, mert a határ előtt 4 km-rel már állt a sor az autópályán és csak lépésben tudtunk haladni. Semmi esemény nem volt, így csak arra tudtunk gondolni, hogy a rengeteg autó a munkahelyre történő bejutás miatt volt úton.
A lerakodás közben megérkezett a következő feladat, amely Nancy melletti felpakolással kezdődőtt. Miután megérkeztünk a felrakó állomásra, a portán közölték, hogy egy autóval csak 1 személy mehet be a gyár területére, így barátom a portán várta amíg visszaérek a rakodásból. Mivel " csak " 6 autó volt előttem közel 2 óra alatt végeztem és ismét a tehermérlegen álltam, az immáron közel 40 tonnát nyomó szerelvénnyel.
Mivel ezen a helyen már jártam, nem múlt el számomra eseménytelenül a 2 óra. A teljes szerelvényt egyedül kellett leponyváznom és a vashuzal-tekercsek felrakodása után azokat egyenként lekötöznöm. Majd a teljes szerelvény visszaponyvázása után indulhattam a kijárat felé.
Itt társam visszaült mellém és indulhattunk Barcelona felé, mert ezt az árut ott kell lerakodni. A franciáknál a péntek ismét ünnep és kamion-stop lép életbe 22,00 órától, kaptuk az információt. Mivel 15,00 órakor indultunk, az már biztossá vált, hogy a határidőig nem érjük el spanyolországot. Váltott vezetéssel is csak hajnali 02,00 órakor léptünk spanyol földre.
Egy kis pihenő után társam elment adószámot és spanyol bankszámlát nyitni, én pedig mentem lerakodni a tekercseket. Persze nem egyedül. A munkát ajánló személy segítségével oldottam meg a feladatot. Miután leszedtek bennünket, visszatértünk Polinyába és kora délutánra megpakolva álltunk meg parkolónkba. Ezzel az árúval - a sztrájk vége miatt - Pompeybe kell mennünk.

Az első címet még tegnap éjszaka elértük, így a vacsora után alvás következett Beguda településen. A lerakodás után indultunk Barcelona mellé, mert a további két lerakónk ott volt. Az utolsó címünk a Forma 1-es pálya közvetlen közelében volt, ahol már nagy volt a készülődés a hétvégi verseny miatt.
Kora délutánra már meg is voltunk pakolva a következő papír-szállítmánnyal. Hazamentünk fürdeni és a hétvégén főzőtt étkek elfogyasztása után indultunk is, mert ezt az árut is Luxemburgban kell leraknunk.

A reggeli ébresztőt 7,30-ra állítottuk és a kamion fülkéjéből kiszállva meglepődve tapasztaltuk, hogy az éjszaka folyamán lelopták a gumikról a szelepsapkákat. A szállítási feladat tisztázása után beálltunk a megfelelő helyre és megpakoltunk. Itt egy hatalmas tartályt kaptunk a hozzá kapcsolódó kiegészítő berendezésekkel. Mint azt megtudtuk tej tárolására fogják használni a szállított árút.
Információk szerint további két felrakó várt ránk a környékben, így alig 30 km-t autózva már tele is volt a pótkocsink. A lerakó állomások Spanyolországban voltak így a megrakodás után indultunk is.

A tegnap esti indulást követően az éjszakát végig autóztuk. A spanyol-francia határon megtörtént az első ellenőrzés is, mert a határőr elkérte a megállításunk után a szállítmányt kísérő okmányokat. Rövid szemügyrevétel után tovább engedett utnkra. Reggel kaptuk a hírt, miszerint pompey-ben sztrájk miatt nem tudunk pakolni. Az árut Luxemburgba kell vinnünk és ott kell leadnunk. SMS-ben megkaptuk a címet és már kanyarogtunk is a kijelölt irányba. A lerakodást követően azt az utasítás kaptuk, hogy jöjjünk vissza franciaországba és várakozzunk Metz városánál, amíg újabb fuvarfeladat érkezik. Visszafelé a francia-luxemburgi határon újabb ellenőrzésen estünk át. Ez azomban komolyabb volt az éjszakainál, mert itt a vámos hölgy feljött a fülkébe is és több fiókot kinyittatot, illetve az alsó ágyat isfelnyittatta, valamint a pótkocsit is megnézte, hogy üres-e. Belenézett a pótkocsira szerelt rakodó-dobozokba és az azokban található rekeszekbe is. Miután végeztek, mosolyogva megköszönték és távozást intettek nekünk. A határon átkelve megálltunk a megbeszélt helyen, de nem kellett sokat várnunk és 1 óra pihenő után már indulhattunk is Dijon-ba. Mivel az első felrakónk bezárt egy vásárlást követően megvacsoráztunk és lefeküdtünk aludni.

Élve a május 1-i ünnep lehetőségével, a hétvégén meglátogattuk a Güel-parkot, ahol eltöltöttünk egy kellemes délelőttöt sétával és rengeteg fényképezéssel. Ez a park csodálatos látványt biztosít a városra, annak egyik dombjára épülve. A parkban rengeteg növény található, közöttük sok féle kaktusz és pálma. A napsütés hatására rengeteg látogató kereste fel a parkot, ahol több ponton különböző zenei előadásokat lehetett hallgatni. A park területén több vendéglátóipari egység is működik, de az árak a reptéri árakkal vetekednek. A park központi részén - ami egy focipályányi terület lehetett - raggie zene szólt élőben tolmácsolva.
A park után elmentünk Barcelona központi részére és az autót leparkolva, sétáltunk a belvárosban és a tengerparton is egy keveset. A napnyugtát követően minden kávézóban, kocsmában szinten minden ember a különböző méretű kivetítőt figyelte feszülten. A pályaudvar közelében egy söröző teraszán megkaptuk a választ is : Real Madrid - Barcelona örökrangadó közvetítése volt. Mivel a barca nyert 6 - 2-re az éjszakasokáig lehet hallani városszerte a dudáló szurkolók örömét. A mérkőzés befejezése előtt sikerült még hazaérnünk, így elkerültük  a közlekedési dugót.
Vasárnap reggel - mivel az időjárás továbbra is kegyes volt hozzánk - a tengerpartra mentünk. A megfelelő hely kiválasztása után megmártóztunk az elsőre kicsit hidegnek tűnő sós  vízben. Mivel a hőmérséklet megfelelő volt ezt a műveletet még megismételtük a nap folyamán többször is, közben pedig pihentünk a homokban. A nap végére sikerült mindannyiunknak egy kicsit leégnünk. Hazatérés után lemostuk magunkról a tengervizet és vacsora után indultunk a  következő utunkra franciaország irányába.

A héten az állandó fuvarfeladatot csináltuk, tehát Polinya és Pompey között szállítottuk a papírt. A pénteki ünnep miatt csak kétszer tudtunk fordulni, de így is 18.000 km-t mentem ebben a hónapban a kamionnal. A másfél hónap alatt, pedig közel járok már a 30.000-ik kilométeremhez.

Mivel szombat 22,00-tól vasárnap 22,00-ig kamion-stop van, nem lehet mennünk. Baátommal úgy döntöttünk, hogy az út felét még a stop előtt megtesszük, így hétfőn megfelelő időben fogunk Pompey-be érni. Ezért ma 13,00-kor elindultunk és közel 600 km megtétele után egy alkalmas benzinkúton megálltunk. Itt eltöltjük az időt alvással, netezéssel, szereléssel.

A reggel 07,00 órai megérkezésünk után bejelentkeztünk az irodán, ahol közölték, hogy állhatunk a rampára. Miután beparkoltunk a megfelelő helyre és ittunk egy capuccinot. A rakodás egy kicsit elhúzódott, de 12,00-kor már a lakásban kanalaztuk a zöldség-levest. Mostunk egy-egy adagot és alvással töltöttük időnket.
 

A hét végére úgy tűnik sikerült erre az autóra is megszerezni az állandó Polinya-Pompey járatot. Ennek megfelelően még a tegnapi napon megrakodtunk spanyolban és a mai napon leadtuk az árút franciában. Itt vissza is rakodtak néhány tonna nyomdai papírt és már fordultunk vissza Polinya felé.

A hét elején franciaországban kanyarogtunk. Mindhárom napon több felrakó és lerakó állomásunk volt, így gyorsan teltek az órák. A kötelező pihenőket nem minden esestben sikerült maradéktalanul kivennünk, de csak íly módon értük el az aznapi rakodási címeket.
 

A tegnapi megérkezés és pihenés után reggel 07,00 órakor keltünk és megkerestük a kávé-autómatát. A kávézás után ismételten rákérdeztem a rakodási időpontra, mert közen a portára a délelőttös személyzet megérkezett. Sajnos ő sem mondott mást, így várakozásra kényszerültünk. Délután jelezte a biztonsági őr, hogy állhatunk a számunkra meghatározott rampára. Innen már gyorsabban mentek a dolgok, mert alig egy óra alatt lepakoltak és már gurultunk is a kijárat felé. Mivel más fuvar nem volt elindultunk Polinya felé. A délutáni rakodásnak köszönhetően éjjel 11,00-re érkeztünk meg, ahol a targoncást marasztalva megrakodtak hétfőre benünket.

Az ébresztőt reggel 05,00-re állítottuk, hogy ne maradjunk le semmiről. 06,00 óra után néhány percel meg is érkezett a teherporta személyzete, aki az irodába, majd a felrakóhely irányába kalauzolt minket.
A felrakodást követően elindulhattunk a cél felé. De hol is a cél? A szállítólevélen szereplő városnév GPS-be történő beütése után kiderült, hogy 3 ugyanolyan nevű település is van, csak más-más régióban. Telefonos segítséget kértünk és kaptunk, így már nagyobb biztonságban folytattuk utunkat. A navigációt kihasználva folyamatosan láthattuk mennyi út vár még ránk és a vezetési időnket az utolsó percekig kihasználva 22,30-kor megálltunk a lerakóhely előtt. Mivel a kapu zárva volt kiszálltam és kerestem valami lehetőséget, hogy a biztonságosabbnak tűnő gyárudvarra kerülhessünk. És már jött is a portaszolgálat embere aki a szállítólevél áttanulmányozása után jelezte, hogy jó helyen vagyunk. A kapu kinyílt és mi beparkoltunk. Azért a biztonság kedvéért megpróbáltam megtudakolni, hogy mikor is szednének minket le, mire közölték, hogy holnap délután 14,30-kor!!!!!!!

Az első közös fuvarom a barátommal jól sikerült, mert sikeresen navigálva megérkezünk 07,00 órára a lerakóra. Már kezdtek megérkezni az első dolgozók, akitől megtudakoltuk, hova is kellene lerakni az árút. Rövid mutogatás után kiderült, hogy fél órán belül már szednek is minket. Beálltunk a kijelölt helyre és leponyváztunk. A lerakodást követően pedig a gyár egy üres részén félreálltunk és aludtunk egyet délutánig.
14, 30-kor elindultunk az újabb megbízatás irányába, amely egy 200 km-es távolságot jelentett. A távolsággal nem is lett volna baj, de GPS-ünk egy csendes kisváros ódon utcái között navigált bennünket, melyet a sétáló utca közönsége igen csak megbámult. Nagy sokára azért kijutottunk a megfelelő autópályára és mentünk a cél felé. A gyárat már bezárva találtuk - 1 órával előttünk zártak be - és a biztonsági szolgálat emberétől megtudtuk, hogy holnap reggel rakodnak minket. Mivel volt időnk sétáltunk egy keveset a kisvárosban, majd vacsora és alvás következett.

A mai reggelen az volt a feladat, hogy a spanyol felrakón megpakoljunk és elinduljunk franciaországba. A kezdetben egyszrűnek tűnő feladat egy szám elírása miatt 4 órás kényszerpihenőre ítélt bennünket. Így délután 1 órakor sikerült elrajtolnunk Dormans irányába. Az egész éjszakán át tartó vezetés után reggel érkeztünk meg.